Alumínium rögzítő rúd Wistra

Rakományrögzítés teherhatárolóval

Teherhatárolós rögzítés esetén a rakományt szorosan egymás mellé helyezzük - jellemzően a raktér homlokfalához -, és a szabad felületek lehatárolásával megakadályozzuk, hogy bármely irányba el tudjon mozdulni. Ezt a hatást jellemzően teherhatároló rudakkal érhetjük el, de van példa spaniferes megoldásra is.

Számítások, erőhatások

Terhelhetőség - BC

A határoló rudak terhelhetőségét a BC (Blocking Capacity) értékkel jellemezzük. Ez az érték mondja meg azt a maximális erőhatást, aminek rögzített állapotban még elmozdulás nélkül ellen tud állni az eszköz. Mivel a határoló eszköz csak a rakomány elmozdulását hivatott megakadályozni, ezért a nehezebb terhek rögzítésére is tökéletesen használható. A pontos értékek meghatározásához azonban számolnunk kell.

Gyorsulási együttható - c

A szállító jármű mozog (gyorsít, lassít, kanyarodik stb...). Ennek megfelelően a rakományt különböző irányba ható erőhatások érik. Közúti járművek esetén a VDI 2700 irányelvsorozatban találhatók meg azokat az értékek, amelyekre rögzítés során tervezni kell. A mozgás iránya fontos, hiszen fékezéssel mindig gyorsabb sebességváltozást tudunk elérni, mint gyorsítással, ezért a számítás során nem mindegy, hogy a rakományt elölről vagy hátulról biztosítjuk.

A rakomány súlya (F_z) és a gyorsulási együttható (c) segítségével az alábbi képlettel számolható ki a jármű mozgása következtében a rakományra ható erő (F):

Súrlódási tényező - μ

A rakomány elmozdulása során a rakomány alja és a raktér padlózata között súrlódási erőhatás lép fel, mely a rakományra ható erőt csökkenti. Minél nagyobb a tapadás a teher és a padló között, annál nehezebben fog elmozdulni, és annál kisebb erőt fog kifejteni a határoló eszközre.
A súrlódási erőhatás (F_f) a rakomány súlyából (F_z) és a súrlódási tényezőből (μ) határozható meg.

A súrlódási tényező nagyban függ az illeszkedő felületek anyagától. A szükséges rögzítési erő számítása során - a súrlódási tényezővel - az EN12195-1 rendeletben foglaltak alapján kell számolni, mely az alábbi táblázatban látható:

1. táblázat - Az EN12195-1 által meghatározott súrlódási tényezők különböző felületek esetén.

érintkező felületek		Súrlódási tényező - μ
vágott fa	fa rétegelt lemez	0,45
vágott fa	bordázott alumínium	0,4
vágott fa	fólia	0,3
vágott fa	rozsdamentes lemez	0,3
gyalult fa	fa rétegelt lemez	0,3
gyalult fa	bordázott alumínium	0,25
gyalult fa	rozsdamentes lemez	0,2
műanyag raklap	fa rétegelt lemez	0,2
műanyag raklap	bordázott alumínium	0,15
műanyag raklap	rozsdamentes lemez	0,15
acél kaloda	fa rétegelt lemez	0,45
acél kaloda	bordázott alumínium	0,3
acél kaloda	rozsdamentes lemez	0,2
durva beton	vágott fa	0,7
sima beton	vágott fa	0,55
csúszásgátló gumilap		0,6

Számítás

A szükséges határoló erő (F_B) nagyságát a mozgás következtében a rakományra kifejtett erő (F) és a súrlódási erőhatás (F_f) különbözete adja.

Kis átalakítással megkapjuk azt a képletet, melyből az előbb vizsgált tényezők és súlyok ismeretében meghatározható a szükséges határoló erő. A határoló eszközök számát addig kell növelni, míg terhelhetőségük (BC) összege el nem éri a szükséges határoló erőt (F_B).

Példa

Tételezzük fel, hogy 2 db - egyenként 1200 daN (1200 kg) súlyú - raklapot szállítunk a raktér homlokfalához helyezve. A padlózat csúszásmentesített nyír rétegelt lemez, a raklapok fából készültek. 400 daN terhelhetőségű vízszintes rögzítő rúdjaink vannak. Legfeljebb 2 határolót tudunk elhelyezni egymás fölé a raklapok biztosítására. Hány határoló rúdra van szükségünk? Meg tudjuk-e oldani a teherhatárolást szabályosan?

Ismerjük F_z-t, ami 2x1200=2400 daN. Az EN12192-1 alapján a hátsó irányba ható gyorsulási együttható (c) értéke 0,5, míg a táblázatból kiolvasható a gyalult fa és fa rétegelt lemez felületek közötti súrlódási tényező (μ), melynek értéke 0,3. Az eredeti képletünk: Behelyettesítve: Tehát a feladat megoldható, 2db 400daN határoló képességű rögzítő rúd használatára lesz szükségünk.